Egyetemi tanulmányaim során egyértelművé vált számomra, hogy orvosként nem műtéti szakmával szeretnék foglalkozni. Medikus éveim végén pályaválasztásomat erősen meghatározta az a megtapasztalt élmény, hogy kezdő orvosként kórházba kerülve szinte kizárólag a legidősebb korosztály kezelésével foglalkozhatnék, ahol a klasszikus gyógyítási élmény sikerei sajnos behatároltabbak. Ezért fordultam a gyermekgyógyászat felé, ráadásul sohasem jelentett gondot számomra a gyermekekkel való kapcsolatteremtés. Ezt a döntést azóta sem bántam meg, mert naponta megélem, hogy a fiatalos lelkület és vidám alaptermészet megőrzésében nagy segítségemre van, hogy munkám során ezzel a korosztállyal foglalkozhatok. Nagyon fontosnak tartom, hogy a betegellátás során kellő részletességgel elmagyarázzam a szülőknek, hogy miben áll gyermekük betegségének jellege, milyen kezelésre és mennyi ideig van szükség, és mire számíthatnak annak lefolyása során. Igyekszem erősíteni bennük azt a tudatot, hogy gyermekeik reakcióit rajtuk kívül senki nem ismeri jobban, és nyugodtan támaszkodjanak erre az alapra, amikor meg kell ítélniük legféltettebb kincsük betegsége alatt a probléma súlyosságát.